24 évesen napi 8 óra ülő munka és nulla mozgás mellett, szakaszosan ugyan (azok az áldott karácsonyok és húsvétok a megrakott asztalokkal) de elértem a „kerek” 124 kilót, amit napi 1-1,5 doboz cigivel is megfejeltem a jó egészség érdekében... Mások is, meg magam is azzal nyugtattam, hogy magas vagyok és két méteresen miért akarsz cingár lenni… De a 31-es BMI is túlsúlyt kiabált.
Ekkor döntöttem el, hogy ebből elég és muszáj változtatnom. Két hónap és eddig mínusz 16 kiló az eredmény. Két hete (10 év után) a cigitől is megváltam. Életmódváltás projektet indítottam, és akkor két döntést is hoztam. Nem csak a dohányzást hagytam abba, hanem eldöntöttem, hogy futni fogok. Edzés tervet kerestem, cél az első 5 kilométer teljesítése. Megvettem életem első futócipőjét, és elkezdtem.
Két hete, az első alkalommal a Kopaszi gáton futottam. Elfut mellettem egy srác, köszön, bólintok, eltelik negyedóra, végeztem, nyújtás után sétálok haza és telefonon Runkeeper statisztikát nézzek. Egyszer csak szembe jön ugyan az a srác, megállít, vállamra teszi a kezét, és azt mondja, hogy dk blog, nézd meg, dk blog, majd fut tovább, rákeresek, tetszik, itt vagyok. A tizenegyedik kerületben eggyel több „köcsög” mozog.
Hétvégén mini váltóban részt vettem életem első versenyén DK színekben. 2 km, nem sok, kocogó tempót jelöltem ki magamnak, de végül sikerült (nagy meglepetésemre) 11:45 alatt körbe érni, még soha nem futottam 6 perc alatti kilométert. Remek volt, mosolyogtam, jól éreztem magam, köszönöm, hogy ott lehettem. Láttam sok más embert aki az én cipőmben jár vagy járt, láttam, hogy nem lehetetlen, célokat tűztem ki. 2 km, 5 km, 7 km, 10 km, 2014 tavaszán pedig Vivicittá egyéni fél-maraton.
Lépcsőfokok kijelölve, találkozunk a célban!
